kanalas réce

Hazai elterjedés
Rendszeres fészkelő és átvonuló faj. A változatos növényzetű széles partszegélyeket, gyepes környezetet, szigeteket és sekélyebb vizeket keresi. Preferált élőhelyei a halastavak, az édesvizű és szikes tavak. Korábban kis számban, főként az ország keleti részében költött, majd fészkelőként megjelent a Duna–Tisza közén, a Mezőföld térségében, a Balaton, a Kis-Balaton térségében és a Kisalföldön is. Vonulóként az 1960-as években, 1976–1982 és 1986–1992 között is nagyrészt az Alföldön fordult elő. Az elmúlt két évtizedben nőtt dunántúli előfordulásainak száma (például a Balatonon és a déli parti halastavakon vonuláskor akár százas, időnként többszázas csapatai figyelhetők meg), aminek mértéke akár meg is haladhatja az Alföld példányszámait. E jelenség összefügghet a Kis-Balaton és a Fertő-táj élőhely-rekonstrukcióinak kedvező hatásaival. Az áttelelők száma alacsony, főleg az Alföldön észlelhetők.

Időbeli előfordulás
Egész évben megfigyelhető. Tavaszi vonulása februártól áprilisig tart. A tojásrakás fő ideje április utolsó harmada és május közepe között van. Őszi vonulása augusztustól indul, a vízimadár szinkronszámlálási mintaterületeken legnagyobb számban novemberben jellemző. A téli minimum januárra esik.

A hazai fészkelőállomány nagysága
Állományát az 1990-es években 500–600, 2010–2012 között 150–320, 2013–2018 között a nemzetipark-igazgatóságok felmérései alapján 50–150 párra becsülték.

Természetvédelem
A megfelelő struktúrájú vizes élőhelyek védelme, kialakítása elősegíti megtartását. Magyarországon a veszélyeztetett vörös lista-kategóriába tartozik.

Forrás: Faragó S. 2022. Kanalas réce. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 97–98.